ÚJKOR

Oct. 26, 2020



valahogy úgy kezdődött
mintha köd szitált volna
egy megmásíthatatlan
sovány reggelen
valahogy úgy mint egykor
végigsétáltam a parkon
mint a prímás az asztalok között
záróra után
növekvő ellenfényben (cél sehol)
az éjszaka kövér illata üldözött

és mosoly támadt azon a reggelen
lámpa-lidérc mosolygott
egy bizonytalan fénytől remegő
háromszög fölött...
valahogy így kezdődött.



e_z_max
Oct. 26, 2020



párás hajnalon nemlétező égitest
álmod az ébredés
végigszalad a szobán
pók surran gondolat-gondolat után
egy rajzlap ürességéből
papírhajókat hajtogatsz
víznek ereszted vaktában
mint az utolsó golyót egy partizán
ágyad a tenger
lepedőnyi vihar most
árnyéka az óceán
és a redőny résein beszűrődő
fény a párnádba fojt spontán
hogy az első cigi
feles
üres kávé...
csak sóhaj maradjon a "tortán" .


e_z_max
May. 12, 2020


dobd le magad haver!
szemben a babzsák üres
csapjuk most a blattot hideg fejjel
úgyis minden semmivé lesz reggel
dodb le magad és tépj egy felest
gyújts rá!
fújd a slukkot mint az útszéli kurvák
hogy parázs izzik
álom-lámpánk megint hold lesz...
de ne aludj haver! ébredj!
a semmi holdja épp elúszni látszik
jöttment felhő elnyeri tőlünk
blöfföl bazmeg'
hamisan játszik
húzz egy lapot haver és mehetsz
vesztesen is nyerő lehetsz.

e_z_max
Apr. 13, 2020



a szemközti ház falán különös árnyjáték
lecsordul képzeletem
egész' az alagsorig
és a tudattalan repedéseibe szívódik
mint a medúza vihar előtt
gyönyörű gyilkos húz lefelé
kutatni forrón a lehetetlent
a táguló fehér fényt
a fröccsenő vöröset
szűkülő feketéket benned-bennem
megérkeztem mint az első csók
és utolsó vonat
itt vagyok
benned-bennem.

e_z_max
Mar. 22, 2020


látom ragadozó leszel
talán áldozat
vagy valami kíméletlen
onlájn kábulat
vonatok kattogó zaján
elmosódó másolat.
látom ahogy Li Po
részegen a tavon
a hiábavalóság csónakját
rímekkel tölti meg
és látom ahogy Pilinszky
egy karosszékben
cigarettafüst mögé rejtőzve
bízik az elkerülhetetlenben.
látom a kurvákat
ahogy a kerítésnek dőlve
a holdra bámulnak
látom a kivert kutyákat
és azokat a kis narkós kölyköket
akik összefirkálják a falakat.
látom az üres poharak csókját
az asztalon
többszörös ébredést
rúzsfoltos hajnalon.
látom Faludyt mámorittasan
hánykódni a sötétzárka mélyén
a pénztároslány
mosoly mögé rejtett szépségét
és a hajléktalant a parkban egy padon
mikor zubbonyára okádja
bűzös történetét.
látom a medúza szimbolikáját
lágyan fényleni egy tűsarkon
és a kapualjban a bankkártyára
zsugorított "utcát"
orrlyukon betóduló eufóriát.
és látom a napfényt
a napfény gyönyörét
ahogy megsebzi az éjszakát.

e_z_max