ÚJKOR
e_z_max
csend
a hűtőgép sem nyöszörög
felrakok egy lemezt...
nem indítom el hátradőlök
hangok sehonnan
a telefon sem rezzen
"dark-matter" filter
átpréselem rajt jelenlétem
csendben sötéten
ölel és öl az éjszaka békéje
(minden rendben).
e_z_max
felkapcsolom a lámpát
néma tűszúrás
kezemre alkonyat csöppen
még tart az ősz
bolyong a fák között
a lépcsőkön
a kövek alatt villanyfényben
bolyong és menekül előlem
eltévedt dallam halk szívverésem
a tett után nyugalom
forrón végigömlik rajtam
köd van
és lassú az éjszaka
hideg csörren lámpaoszlopon
végig megyek a téren
kíváncsi nő szeme villan kapualjban
keze a kilincsen...
tovább lépek
nincs semmi sem
ez minden.
e_z_max
hideg van
megint egy álmatlan éjszaka
nem vagyok egyedül
mellettem egy szürke folton
haver egy költő ül
kezében pisztoly
és arccal a szélnek fordul
valami ilyesmit mormol:
"ennél lassúbb halál kell
sötétebb szivárvány"
és eltűnik mint minden ami számít
se rum
se rím
pedig azt hittem megegyeztünk
közösen írjuk a dalt
hát nem sikerült...
ha többet vagyunk együtt
biztosan kicsinált volna
vagy én őt
nem tudom mindegy
ezzel legalább megvolnánk.
e_z_max
valahogy úgy kezdődött
mintha köd szitált volna
egy megmásíthatatlan
sovány reggelen
valahogy úgy mint egykor
végigsétáltam a parkon
mint a prímás az asztalok között
záróra után
növekvő ellenfényben (cél sehol)
az éjszaka kövér illata üldözött
és mosoly támadt azon a reggelen
lámpa-lidérc mosolygott
egy bizonytalan fénytől remegő
háromszög fölött...
valahogy így kezdődött.
e_z_max
párás hajnalon nemlétező égitest
álmod az ébredés
végigszalad a szobán
pók surran gondolat-gondolat után
egy rajzlap ürességéből
papírhajókat hajtogatsz
víznek ereszted vaktában
mint az utolsó golyót egy partizán
ágyad a tenger
lepedőnyi vihar most
árnyéka az óceán
és a redőny résein beszűrődő
fény a párnádba fojt spontán
hogy az első cigi
feles
üres kávé...
csak sóhaj maradjon a "tortán" .