ÚJKOR
e_z_max
a falon túl ében-zöld
göndör felhő távolodik
lüktet a fény felé
alig(volt) zongorafutam
látásom a falba fúródik.
valami elkezdődik.
eltűnik vagy felszívódik
e_z_max
(egy abbamaradt mese)
túlexponált gyerekkorod.
a feljtés kanapéjába
sűllyed és eltűnik/felszívódik
mint az utolsó cigi füstje
nagyapád lódenkabátjáról.
résnyire hagytad az ajtód...
elkattan amire vártál.
e_z_max
csend
a hűtőgép sem nyöszörög
felrakok egy lemezt...
nem indítom el hátradőlök
hangok sehonnan
a telefon sem rezzen
"dark-matter" filter
átpréselem rajt jelenlétem
csendben sötéten
ölel és öl az éjszaka békéje
(minden rendben).
e_z_max
felkapcsolom a lámpát
néma tűszúrás
kezemre alkonyat csöppen
még tart az ősz
bolyong a fák között
a lépcsőkön
a kövek alatt villanyfényben
bolyong és menekül előlem
eltévedt dallam halk szívverésem
a tett után nyugalom
forrón végigömlik rajtam
köd van
és lassú az éjszaka
hideg csörren lámpaoszlopon
végig megyek a téren
kíváncsi nő szeme villan kapualjban
keze a kilincsen...
tovább lépek
nincs semmi sem
ez minden.
e_z_max
hideg van
megint egy álmatlan éjszaka
nem vagyok egyedül
mellettem egy szürke folton
haver egy költő ül
kezében pisztoly
és arccal a szélnek fordul
valami ilyesmit mormol:
"ennél lassúbb halál kell
sötétebb szivárvány"
és eltűnik mint minden ami számít
se rum
se rím
pedig azt hittem megegyeztünk
közösen írjuk a dalt
hát nem sikerült...
ha többet vagyunk együtt
biztosan kicsinált volna
vagy én őt
nem tudom mindegy
ezzel legalább megvolnánk.