ÚJKOR
max
kék füst
felhőkben végződő gyerekkorom
kiégett szajha-pohár a pulton
elhaló percek
túlélők nélküli tömegkarambol
hatásos (felszálló kék)
gyakorlatilag random.
a kijelzőt nézem
max
talán a fejemben celurian kanyargó kéket
vagy az emléked porcelánja köré égett vermillion egészet
árnyad "a küszöbre vetül"
és selyemszálaink egyetlen csomóba szorulva összeérnek
közelebb lépek.
valaki áll a ház mögött
max
nincs senki a házban
egy üres papírlap
toll
ócska bor az asztalon ház sehol
se pont
se vonal
se éjszaka átszűrődő fény -
örvénylő hiányjel van a semmi közepén
ami azt jelenti volt ott valaki.
max
a fű mozdulatlan akár az éjszaka
hajad a párnán
s a tenger viaszos távollétében
egy csónak valahol zuhanni kezd.
max
az álomból kitépett pillanat helye
fehér folt
az éjszakai pillangó szerelme
és a mosógépben felejtett szennyes
fehér folt
a résnyire hagyott ajtó fénye
a tegnapi kávé íze
az ágyam fölötti kékre ragasztott felhők
(fehér folton sebzett flamingó)
képzeletem röpte
folyamatos a szárnycsapás
perpetuum mobile.