ÚJKOR

mint hattyú olvad a tóba
kései dózis ébred józan borra...
tó simul egy hattyúra.

e_z_max

ne harcolj, tépj be!
én vagyok a drog
az 1sejtű az ereidben
mint kés a vízben
az utolsó szikra a pipádban
tépj egy lazát!
álmod az enyém
én vagyok akit szeret(het)nél
a beszálló aki elmegy
mielőtt felébrednél
én vagyok a drog
aki kulcsra zárja az ajtód
ágyadszéli' morfeusz...
csak betakarlak ne fázz
és nem iszom meg reggelre a kávéd.

e_z_max

kezem a potméteren
beth kicsit közelebb lép
belerúg a mikrofon állványba
és hangja a vállamhoz ér
végigsóhajt a hátamon.
a plafonon a rés továbbreped...
egy kanapéra dőlve ébredek.
beth haja a szemembe lóg
mondd, miért is szeretnél?

e_z_max

reggelre kész lesz
talán a következő percben szertefoszlik
egy felhő
plafonon végigfutó repedés
még sose láttalam ilyennek
feszesebb fölöttem
vagy a lábam előtt tükröződő
izzó semmiben
nem tudom
de mozdulatlan mint egy fénykép
kétéltű ragadozó ugrásra kész
aludnom kellene...
vagy legalább a függönyt...
a végtelen felém forduló egyenest...
(behúzni-törölni)
de jössz és hagyom a picsába
aztán mintha mégis
gyomron rúgna vagy legalábbis fejbe és
rámszakadna egy méretes ébredés
szar dolog ami előtte-közte volt
már ha volt
úgy értem kár érte
reggelre úgyis kész
na?
játszunk még!?

e_z_max

hűvösen kezd az éjszaka
egy istennőt bámulok benned
meg egy üres poharat
belevetítem az egész világ
mocskát...
gyönyörét...
az én mocskomat
a te gyönyörödbe
(találkozásunk meztelen bűnét)
esni kezd és szél támad
közelebb hoz
magamba szívom jelenléted
belélegezlek mint "joe-marbo"-t
aztán hátradőlve hagyom
hogy bűn és gyönyör végigjárjon.

                                      

e_z_max