ÚJKOR

Feb. 21, 2021


nemrég olvastam egy könyvet
az 53. lehet ha jól emlékszem
(előreolvastam)
de biztosra megyek nem tudom
sosem számolom az arany-vesszőket
és már a lépcsőfokokat sem
(rögeszmésen)
csak azt tudom minden fok felemel
vagy visszahelyez ahogy egy krupié
az elszabadult rulettgolyót mielőtt
felkel a nap
és végigpezsel a városon.
lángokban áll a város
egy kerub teste
a rulett asztal az elmúlás törvénye
könyv-könyv után...
régebben behajtottam a lap sarkát
most már csak felütöm valahol
mint egy biosztanár a naplót
és folytatom
minden sor lángokban áll
nem látom tőlük a napot
sem a lépcsőket ahol épp tartok
elégnek a gondolatok...
hamuból gyémánt ragyog.

e_z_max
Feb. 16, 2021



csönd van mindenütt
lomha füstű kémények csöndje
kihült békjó.
legalább a madarak...
a "füvek" sóhaja
gyomromba merülő basszus
pár cseppje lenne...
enter...
ehua békéje.

e_z_max
Dec. 10, 2020

tegyél egy pontot az álmomra
(ne a végére)
csak puhán rajzold a hátamra
legyen a pont kilégzésem
szivárvány
fénytelen folt az égen
legyen üvöltő szél deszkarésen
legyen a pont mindig a következő lapon
(arany-tű néma vénán)
ha tovább olvasom
sorok közt hófehér szakadékon...

e_z_max
Nov. 14, 2020


a falon túl ében-zöld
göndör felhő távolodik
lüktet a fény felé
alig(volt) zongorafutam
látásom a falba fúródik.
valami elkezdődik.

e_z_max
Nov. 8, 2020

eltűnik vagy felszívódik
(egy abbamaradt mese)
túlexponált gyerekkorod.

a feljtés kanapéjába
sűllyed és eltűnik/felszívódik
mint az utolsó cigi füstje
nagyapád lódenkabátjáról.

résnyire hagytad az ajtód...
elkattan amire vártál.

e_z_max