new era
most arra gondolok
e_z_max
miközben a lámpától egy vonallal
a villanykapcsolóig épp elérek
hogy ezzel a kör be is zárul
de valamit akarok vadul
valami gátlástalan ösztönit
mint az állatok gyilkosat
kádban elvérző gondolat nélkülit
vénásan örvényt
bármit
az abszolút hattyút
a fehér mérget
féktelen és veszett acidgépet
egy vadat akarok vadul
ami durván megéget.
max
négy csepp a tenger
kuka mellé rakott szemét
guberáld ki ami jó neked
és hagyd hogy kicsináljon
különben szart sem ér
az egész
max
kék füst
felhőkben végződő gyerekkorom
kiégett szajha-pohár a pulton
fékcsikorgás
keréknyomok egy kabáton
elhaló percek kék számlapon
hatásos kép:
túlélők nélküli tömegkarambol
(felszálló kék)
gyakorlatilag random.
a kijelzőt nézem
max
talán a fejemben celurian kanyargó kéket
vagy az emléked porcelánja köré égett vermillion egészet
árnyad "a küszöbre vetül"
belépek
és selyemszálaink egyetlen csomóba szorulva összeérnek
közelebb lépek.
valaki áll a ház mögött
max
nincs senki a házban
egy üres papírlap
toll
ócska bor az asztalon ház sehol
se pont
se vonal
se éjszaka átszűrődő fény -
örvénylő hiányjel van a semmi közepén
ami azt jelenti volt ott valaki.