ÚJKOR
tegyél egy pontot az álmomra
e_z_max
(ne a végére)
csak puhán rajzold a hátamra
legyen a pont kilégzésem
szivárvány
fénytelen folt az égen
legyen üvöltő szél deszkarésen
legyen a pont mindig a következő lapon
(arany-tű néma vénán)
ha tovább olvasom
sorok közt hófehér szakadékon...
e_z_max
a falon túl ében-zöld
göndör felhő távolodik
lüktet a fény felé
alig(volt) zongorafutam
látásom a falba fúródik.
eltűnik vagy felszívódik
e_z_max
(egy abbamaradt mese)
túlexponált gyerekkorod.
a feljtés kanapéjába
sűllyed és eltűnik/felszívódik
mint az utolsó cigi füstje
nagyapád lódenkabátjáról.
résnyire hagytad az ajtód...
elkattan amire vártál.
e_z_max
csend
a hűtőgép sem nyöszörög
felrakok egy lemezt...
nem indítom el hátradőlök
hangok sehonnan
a telefon sem rezzen
"dark-matter" filter
átpréselem rajt jelenlétem
csendben sötéten
ölel és öl az éjszaka békéje
(minden rendben).
e_z_max
felkapcsolom a lámpát
néma tűszúrás
kezemre alkonyat csöppen
még tart az ősz
bolyong a fák között
a lépcsőkön
a kövek alatt villanyfényben
bolyong és menekül előlem
eltévedt dallam halk szívverésem
a tett után nyugalom
forrón végigömlik rajtam
köd van
és lassú az éjszaka
hideg csörren lámpaoszlopon
végig megyek a téren
kíváncsi nő szeme villan kapualjban
keze a kilincsen...
tovább lépek
nincs semmi sem
ez minden.