ÚJKOR
e_z_max
dobd le magad haver!
szemben a babzsák üres
csapjuk most a blattot hideg fejjel
úgyis minden semmivé lesz reggel
dodb le magad és tépj egy felest
gyújts rá!
fújd a slukkot mint az útszéli kurvák
hogy parázs izzik
álom-lámpánk megint hold lesz...
de ne aludj haver! ébredj!
a semmi holdja épp elúszni látszik
jöttment felhő elnyeri tőlünk
blöfföl bazmeg'
hamisan játszik
húzz egy lapot haver és mehetsz
így vesztesen nyerő lehetsz.
e_z_max
a szemközti ház falán különös árnyjáték
lecsordul képzeletem
egész' az alagsorig
és a tudattalan repedéseibe szívódik
mint a medúza vihar előtt
gyönyörű gyilkos húz lefelé
kutatni forrón a lehetetlent
a táguló fehér fényt
a fröccsenő vöröset
szűkülő feketéket benned-bennem
megérkeztem mint az első csók
és utolsó vonat
itt vagyok
benned-bennem.
e_z_max
látom ragadozó leszel
talán áldozat
vagy valami kíméletlen
onlájn kábulat
vonatok kattogó zaján
elmosódó másolat.
látom ahogy Li Po
részegen a tavon
a hiábavalóság csónakját
rímekkel tölti meg
és látom ahogy Pilinszky
egy karosszékben
cigarettafüst mögé rejtőzve
bízik az elkerülhetetlenben.
látom a kurvákat
ahogy a kerítésnek dőlve
a holdra bámulnak
látom a kivert kutyákat
és azokat a kis narkós kölyköket
akik összefirkálják a falakat.
látom az üres poharak csókját
az asztalon
többszörös ébredést
rúzsfoltos hajnalon.
látom Faludyt mámorittasan
hánykódni a sötétzárka mélyén
a pénztároslány
mosoly mögé rejtett szépségét
és a hajléktalant a parkban egy padon
mikor zubbonyára okádja
bűzös történetét.
látom a medúza szimbolikáját
lágyan fényleni egy tűsarkon
és a kapualjban a bankkártyára
zsugorított "utcát"
orrlyukon betóduló eufóriát.
és látom a napfényt
a napfény gyönyörét
ahogy megsebzi az éjszakát.
e_z_max
egy gyönyörű rókefejű tündér állt az út szélén
és én csak fel akartam kenni' a szélvédőre...
az ember küzdjön meg valahogy a démonaival.
e_z_max
levetkőztél a rükör előtt
én a kanapéról néztelek
egy papírlapra csorgó impresszió
vantablack-szépséged
mint az érinthetetlen sötét folyó
legyőztél és én legyőztelek.