ÚJKOR

Mar. 13, 2022

mintha tegnap lett volna
az a feneketlen mélység
amiben elmerülni látszik
mint egy levetett kabát kútba dobva
zsebében minden múló töredék.
mintha tegnap lett volna...(csak emlék).
s fölötte a tapintható közelség
az egyetlen és veszett díler
ahogy karon ragad
mielőtt utószor megmerülnél
(végső esély).
kútba dobva messze minden
apró pont az ég is
a csillagok
a hold ha épp fölötte áll meg
(némileg remény).
tűz és víz
olthatatlan mint a másnapos csókja
levetkőzve egy ölelésben
test a testhez tapad...
mélység és közelség. egy füst alatt.


e_z_max
Feb. 17, 2022

...

minden tetted gyönyörű szemfényvesztés,
vetített kép.
de ha levetkőzöl és behunyod a szemed
a sötétben végre önmagad lehetsz.
(eper és vér, mezítlen vacsora)
nem menekülhetsz.

e_z_max
Feb. 21, 2021


nemrég olvastam egy könyvet
az 53. lehet ha jól emlékszem
(előreolvastam)
de biztosra megyek nem tudom
sosem számolom az arany-vesszőket
és már a lépcsőfokokat sem
(rögeszmésen)
csak azt tudom minden fok felemel
vagy visszahelyez ahogy egy krupié
az elszabadult rulettgolyót mielőtt
felkel a nap
és végigpezsel a városon.
lángokban áll a város
egy kerub teste
a rulett asztal az elmúlás törvénye
könyv-könyv után...
régebben behajtottam a lap sarkát
most már csak felütöm valahol
mint egy biosztanár a naplót
és folytatom
minden sor lángokban áll
nem látom tőlük a napot
sem a lépcsőket ahol épp tartok
elégnek a gondolatok...
hamuból gyémánt ragyog.

e_z_max
Feb. 16, 2021



csönd van mindenütt
lomha füstű kémények csöndje
kihült békjó.
legalább a madarak...
a "füvek" sóhaja
gyomromba merülő basszus
pár cseppje lenne...
enter...
ehua békéje.

e_z_max
Dec. 10, 2020

tegyél egy pontot az álmomra
(ne a végére)
csak puhán rajzold a hátamra
legyen a pont kilégzésem
szivárvány
fénytelen folt az égen
legyen üvöltő szél deszkarésen
legyen a pont mindig a következő lapon
(arany-tű néma vénán)
ha tovább olvasom
sorok közt hófehér szakadékon...

e_z_max