RÖVIDRE VÁGVA

Feb. 25, 2018


felhívnálak de nem vagyunk sehol
a tüzijáték megérne ennyit
hideg van és a mosoly a kijelzőn
tegnapi fagyott rúzsfolt
legalább el kellene hinnünk az ajtót
a nyitott ablakot és hogy huzat van
a függöny mozdulatát a tarkónkon
meg a hajnali trip utolsó cseppjét
hogy szemben a tenger
és nem vagyunk legalább mégse
sehol.




max
Feb. 19, 2018

ismerek egy helyet
ahol a fény a semmibe mered
ahol minden olyan szűk és nyers
mint egy kisvárosban
mint egy palackban aminek
elfelejtettem visszatekerni a kupakját
eltűnik belőle minden
a pia a pohárból
a pénz a pultról
a kurvák az utcáról
mocskos kis zongorafutam
hamis hangok áriája
a ház összeomlik
az üveg szilánkokra
de van egy hely
ahol fény a semmibe reked
lassan kifelé hátrálunk.

max
Feb. 1, 2018

elköltözött...vagymi?!
zsebre rakta egy köteg versem
és bevágta magamögött az ajtót
éreztem ahogy megtorpant a lépcsőnél
és a korlátba markolt
mintha a gyomromat szorította volna
talán habozott.
hátradőltem mint egy sikeres merénylő
felhajtottam egy felest
és az ajtót bámultam
fekete tükörben a röntgenképet:
törött csontok
karmok
arcok
emelt szelfidózis a múltból
ennyi volt.
reggelre lefőtt a kávé
ez már valami - gondoltam
ez az !
így is jó.

max
Jan. 30, 2018

kék
sárga
neon-reflex
sarkok egymással szemben
férfi

érzékek délibábja egy ketrecben.

tenyérbe zárt porcelánország.

max
Jan. 3, 2018

mindegy hogy várom
vagy csak hagyom...
reggel lesz
a neon zúg a konyhában
nincs kedvem felkelni
a hajnal és a redőny hibája
úgyis felülírja
mint egy elnyújtott vonal a homokban
elkenődik a következő hullámmal
ismerős léptek...
(a neontól zúg a konyha)
mindig jön valaki hohy lekapcsolja.

max