Apr. 4, 2018

fáziskeserű


mindig nintha a romlás kertjében
locsolgatnám a virágokat hervadtra
hogy már csak nyom se maradjon
s legyen kínrím a fázis viszonyszava
fülben mély gépzaj és alfa-sikoly
finomkomtrasztja
ébredés utáni nehézegyensúly -
átbillenhetnék de az olyan meguszós
lenne és semmi tétje
jobb így a történések görbéjén
a holtpontot keresve
mintha a vak a tömegbe lőne
mielőtt a tömeg őt (pamplona bikái)
űzné a katarzis ölébe
állok a kertben egy előjel nagytotálban
messziről talán egy stabil pont lehetek
innen épp megkopott önmagamnyi folt
tapintható ok - de nem is állok
a kerti székre gyűrődő látóhatár vagyok
s mintha judit melle a madárfejű
holofermes kettős szelfije lenne
magába ránt a látomások kertje
abszint be
illúziófüggöny...le.

mX