texts 2
max
egy féktelen ecsetvonás és
a csukott ajtó metszésében
a nincs
megérkeztem
itt vagyok
ahol abbamaradtam mint egy víz alatti sikoly
"dadamese"
s most újraindul a plazmaprés
(csökkentett mód)
ahol a kezdet a látható láthatatlan határát
súroló volt -
ismerős léptek a linóleumon.
hatalmas súlyokkal tartozom
max
egy dobozból húzom elő
lassú ólom
egészen az ágyadig cipelem és
minden lépésnél majdnem el(fel)ejtem
le kell tennem
de nem eresztem.
eltűntél belőled - önkívület
max
vagy csak behúnytad a szemed
hogy az álmaidból kifaragd magadnak
(mint egy totemállatot)
az ágyad fölött azt a pinokkiót
ahogy ütemen kívül mozgatod
játszol
rángatod
mióta vársz erre
eleven húsba öltözötten?
mióta villan a kés kezedben?
fából-húsba
játékod ha megfordulna
mindegy a zsinór melyik végén
a gyilkos medúza.
teste mint a harmat
max
vákuum-tükör
füstöt fújok felé
mintha megérinteném
marlboro touch
(ez csak egy gondolat-foszlány)
vonzása még hátra van
ajtót rúgok rá...
mit akar még?
mX
mindig nintha a romlás kertjében
locsolgatnám a virágokat hervadtra
hogy már csak nyom se maradjon
s legyen kínrím a fázis viszonyszava
fülben mély gépzaj és alfa-sikoly
finomkomtrasztja
ébredés utáni nehézegyensúly -
átbillenhetnék de az olyan meguszós
lenne és semmi tétje
jobb így a történések görbéjén
a holtpontot keresve
mintha a vak a tömegbe lőne
mielőtt a tömeg őt (pamplona bikái)
űzné a katarzis ölébe
állok a kertben előjel nagytotálban
messziről talán egy stabil pont lehetek
innen épp megkopott önmagamnyi folt
tapintható ok
s mintha judit melle a madárfejű
holofermes kettős szelfije lenne
magába ránt a látomások kertje
abszint be
illúziófüggöny...le.