texts 2

Apr. 22, 2018


egy féktelen ecsetvonás és
a résnyire felejtett ajtó metszésében
a nincs
megérkeztem
itt vagyok
ahol abbamaradtam mint egy víz alatti sikoly
"dadamese"
s most újraindul a plazmaprés
(csökkentett mód)
ahol a kezdet a látható láthatatlan határát
súroló volt -
ismerős léptek a linóleumon.

max
Apr. 11, 2018

hatalmas súlyokkal tartozom
egy dobozból húzom elő
lassú ólom
egészen az ágyadig cipelem és
minden lépésnél majdnem el(fel)ejtem
le kell tennem
de nem eresztem.

max
Apr. 9, 2018

ha

eltűntél belőled - önkívület
vagy csak behúnytad a szemed
hogy az álmaidból kifaragd magadnak
(mint egy totemállatot)
az ágyad fölött azt a pinokkiót
ahogy ütemen kívül mozgatod
játszol
rángatod
mióta vársz erre
eleven húsba öltözötten?
mióta villan a kés kezedben?
fából-húsba
játékod ha megfordulna
mindegy a zsinór melyik végén
a gyilkos medúza.

max
Apr. 4, 2018


teste mint a harmat
vákuum-tükör
füstöt fújok felé
mintha megérinteném
(marlboro touch)
evezett gondolat-foszlány.
vonzása még hátra van
ajtót rúgok rá...
mit akar még?

max
Apr. 4, 2018


mindig nintha a romlás kertjében
locsolgatnám a virágokat hervadtra
hogy már csak nyom se maradjon
s legyen kínrím a fázis viszonyszava
fülben mély gépzaj és alfa-sikoly
finomkomtrasztja
ébredés utáni nehézegyensúly -
átbillenhetnék de az olyan meguszós
lenne és semmi tétje
jobb így a történések görbéjén
a holtpontot keresve
mintha a vak a tömegbe lőne
mielőtt a tömeg őt (pamplona bikái)
űzné a katarzis ölébe
állok a kertben előjel nagytotálban
messziről talán egy stabil pont lehetek
innen épp megkopott önmagamnyi folt
tapintható ok
s mintha judit melle a madárfejű
holofermes kettős szelfije lenne
magába ránt a látomások kertje
abszint be
illúziófüggöny...le.

mX