RÖVIDRE VÁGVA
max
egy féktelen ecsetvonás és
a csukott ajtó metszésében
a nincs
megérkeztem
itt vagyok
ahol abbamaradtam mint egy víz alatti sikoly
"dadamese"
s most újraindul a plazmaprés
(csökkentett mód)
ahol a kezdet a látható láthatatlan határát
súroló volt -
ismerős léptek a linóleumon.
hatalmas súlyokkal tartozom
max
egy dobozból húzom elő
lassú ólom
egészen az ágyadig cipelem és
minden lépésnél majdnem el(fel)ejtem
le kell tennem
de nem eresztem.
eltűntél belőled - önkívület
max
vagy csak behúnytad a szemed
hogy az álmaidból kifaragd magadnak
(mint egy totemállatot)
az ágyad fölött azt a pinokkiót
ahogy ütemen kívül mozgatod
játszol
rángatod
mióta vársz erre
eleven húsba öltözötten?
mióta villan a kés kezedben?
fából-húsba
játékod ha megfordulna
mindegy a zsinór melyik végén
a gyilkos medúza.
max
tested mint a harmat
vákuum-tükör
füstöt fújok rád
mintha megérintenélek
(marlboro touch)
vonzásod még hátra van
ajtót rúgok rád...
mit akarsz még?
max
felhívnálak de nem vagyunk sehol
a tüzijáték megérne ennyit
hideg van és a mosoly a kijelzőn
tegnapi fagyott rúzsfolt
legalább el kellene hinnünk az ajtót
a nyitott ablakot és hogy huzat van
a függöny mozdulatát a tarkónkon
meg a hajnali trip utolsó cseppjét
hogy szemben a tenger
és nem vagyunk legalább mégse
sehol.