texts in new light
ne látogass meg éjfél után
max
maradj csend
folt a ruhán
senki sem tudhatja:
nincs eső
se könny
első és utolsó korty
nyoma a poháron
nincs álom
néma kutyák az út szélén
tükör is csak homályosan
ideje felszívódni lassan
lízingelt időgépem
üresben jár
morfeusz röhög a volánnál
még egy lapot húznék
a 19 nekem nem elég
nyitva hagytam az ajtót
kerüld el a szobám
ne gyere éjfél után.
lépesmézbe szédülő godolat
max
rámpihen nagyban
ólmos-lassan
mintha egy utcai lámpa fénye
rugdosná maga előtt a tegnapot
fütyörészve járdaszegélyen
hogy belebotlok, valami volt(ba)
széttörve és összerakva
ez ijesztően ragadós egészet
már ha belelépnék
ha tovább mennék
ha akarnék
magamra húzva a szöges ládát
más lenne minden
de akkor...
hogyan a pirosat
az eszevesztett indigókéket
hogy a fenébe kenhetném magamra
ezt a ritualista...
(már megint az egy
legyen inkább fél, fél-betépve az)
...egészet.
a fényről álmodsz
max
helles dobozra feszülő neuronok
közt még tart ébredésed
egy elbaszott trip emléke sért
a víz alá vágysz
a tömegvonzás vérző pólusaiba
8karú polipok közé
a mélység kapuja
pupillád tárva
medúza-tükörbe merülő borotvád
húz lefelé
vágy-örvény
de szimplán CSAK szarul vagy
és hámynod kell
ha a tegnapi füstölt lazacra gondolsz.
eső kopog a kerti asztalon
max
elküldtelek
mert visszafelé jobb vagy
tűsarkad szoprán késszúrás
rohanó vér
egy hiába leütött félhang után
az éjszaka repedéseibe vetkőzöl
spontán
az eső felszárad
és a hajnali lángos íze
mindig a megállóban marad.
durva éjszakák vannak
max
öngyilkos ébredések
meztelen sarkok
üres tv-s dobozból
kopogtatás nélül érkező tévedések
a kapualjban húgyszag
preparált kéz a kilincsen
tűhegyre süllyedő vad zörejek
elrobbanő fecskendők
egy csatornafedélen
alatta akherón szennyéből
a testem mohó korty
a lelkem alig valamivel több
azt hiszem
és pieriai rózsám kilenc másik terhére
a nem létező tizenegyedikre cserélem.