texts in new light
napok óta nem alszunk
max
kínoz az álom szemünk sarkára olvad
mióta megsejtettük
nem visz sehová ez a vonat
csorbul a látószög
hogy markoljuk a korlátot
kihajolni veszélyes
torzul az arc
elindulni? minek?
még a végén megérkezünk
(van egy macskánk: zen
a házfalakra rajzoljuk minden éjjel)
ébren vagyunk...
csak játszuk hogy vonatozunk.
tépj egy gyilkosat a múltból
max
annamari!
légy létbesurranó pszeudo
a kanális barbár cápája
pompei boszorkánya
tépj egy durvát a csontjainkból
annamari!
és lökd a farkasoknak
mielőtt elragadnának
tépj egy slukkot a lelkünkből
annamari!
légy a könyörtelen
láthatatlan sötét tinta
hogy részegen a hófehéret issza
csak tépj annamari...
ne nézz vissza!
hé Noé! Zoé?
max
hazug rémálomnak hittem
a hajód ellenszélben
de elkülöníthető adáshiba volt
csak analóg "black-Jack"
egy pók a fedélzeten
akkor nem csináltam semmit
mindegy most rátaposok
legyen hát valami
holnap úgysem...
nem érek rá rossznak lenni
unalmas vízre szállok
s gatyát letolva a tenger felé
pszichotróp ecsettel
hullámait veszélyesre festem
hé Noé! Zoé?
körül vagy véve
max
beidegződésekkel:
ébredés
evés
remegő kéz
pupilla
az egész alig kivehető részlete
és a hajnali kávé-feles-cigi kombó
csak erőtlen szárnycsapás a semmibe
s mintha előről kezdenéd
mintha magadat néznéd
a rácson át
már az elején
mintha túlfeszítenéd
gyorsulás
zuhanás
lassulás
egy szélvédőn elkenődő
lázálom
az előre elbaszott
vonalon.
le a lépcsőn
max
ahogy a patak
mikor elkattan
a folyosón végén egy
bizonytalan lakat
a coke-os doboz az erkélyen
időtlen folt
zörög minden éjjel
nézésed prés
dög-nehéz sikoly
a betonra tapaszt
csak semmi történés
de 3 emeletnyire tőled-tőlem
a fordulóban
egy barlangrajz egyszerűségébe
mártott felirat:
"belőled-belőlem"
a közeg tapintható
és megfoghatatlan
közted-köztem.