Nov. 13, 2016

hintaszékből kihajolni
üres üveget falba rúgni
a semmi folyójába merülni
fehér porból maszkot tenni
felkelni
lefeküdni
takarót a fejre húzni
fal felé befordulni
csukott szemmel el szédülni
az álmokat csak lejátszani
kést zsebre tenni
képzelt pohárból rumot inni
levetkőzni
tükörben összetörni
kabátot a földre dobni
ajtót sarkig tárni
benn maradni
ereszteni
beengedni
pizzát kávét kifizetni
a halállal pókerezni
farkasokkal üvölteni
tárat jól meg pörgetni
pisztoly csövét szájba venni
folyosón a villanyt lekapcsolni.

max
Oct. 20, 2016



kőkemény alapot lélekből
nem betonból
törékeny terheket
csak táguló köröket
vonat ablakból kifelé
belülröl nézve
hogy monoton mosódik el a tájon
egy graffiti széle
egy kis halálért
beugorni a sarki közértbe
hogy a kabátot ledobni
egy kurva székre?
mégse!

max
Aug. 10, 2016

Lorca
Breton
Chinaski
nagy állomások...
de most átsuhanok rajtuk
izzó halántékkal
húz a vonat
és csak azokat a kis narkós
kölyköket bámulom a bmx-ükkel
akik a peronon gubbasztanak
és ha lejön az éj
összefirkálják a falakat
meg a vasúti kocsikat
(tetszik a képzetlenségük
a primitív teknikájuk)
egyedül utazok mégis
a nő térde ott szemben
a térdemhez ér
egy papírlap se férhet közénk
amire rajzolhatnék
valami bulvárt olvas
egyik szeme a hasábokon
a másikkal az egomat simogatja
kihajolok az ablakon
hogy gondolataimat hűtsem
beleharap a szél és
már nem emlékszem...
Federico vagy Hank írta:
"agónia mindig, csak agónia".

max
Aug. 2, 2016

a szemközti háztetőre
olvadó fekete krém
a múlt betonjára
az éjszaka láthatatlan ragyogása:
metakommunikáció.
a repedésekre mutató kéz feltételes
mindenre semmi
a semmire múló parázs
műkörmön szunnyadó "lucky strike"
pupillán tükröződő tenger:
nem több a végtelen.

max
Jul. 2, 2016


nincs arca
nincs neve
se teste
és nincs az a furcsa valami
egészen hátulról
az ablakon kiszűrődő fényben
nincs árnyéka sem
csak a lelke könyököl
a tér üres semmiségében
s mint vásznon az éj büdös mocska
szivárog át a képzeleten:
nincs semmije sem.

max