Aug. 2, 2016

a szemközti háztetőre
olvadó fekete krém
a múlt betonjára
az éjszaka láthatatlan ragyogása:
metakommunikáció.
a repedésekre mutató kéz feltételes
mindenre semmi
a semmire múló parázs
műkörmön szunnyadó "lucky strike"
pupillán tükröződő tenger:
nem több a végtelen.

max
Jun. 5, 2016

nincs út se rés a holdon
hogy tekintetem az égbe fúrjam
van-nincs nő szellem ki fordul
hogy távolról egész nap nézem
nincs vers a várótermi hangszóróban
nincs semmi ha elfelejtem
horror van bazmeg'
veszett dallam mp3-ban
nincs első és utolsó korty
tele pohár van
meg kéz ami fog
viszont nincs film hogy kikapcsoljam
kés a vízben van
hogy életem röviden átlapozzam

ma
Jan. 2, 2016

 

minden álomba kell egy hang
harsonaszó a lépcsőn felfele
vad lámpa szúrt seb
villan homloklebenyre
őrült hiányod tátong
egy kiberrésbe csorgatom
dögölj meg!
elmentél
kifáradt poharad strihel
a bárpult szélén
mielőtt összetörném
vagy véletlen a padlóra lökném
vonzásod álomba forgatom
kőkemény létörvény
hát...dögölj meg
aztán gyere vissza!

Jan. 2, 2016

ami volt újra megtörténik:
egy csók
egy pohár rum
fehér ing
a hattyú éji dala
(csend)
egy eltévedt mosoly
egy lépcsőházba szorult gondolat
menekülés a semmi haragja elől
(sikoly)
egy vad trombitaszó mielőtt hátradőlnél
egy bátor ecsetvonás a vásznon
hangok belülről
egy tévedés
(v)iszony
egy hányásfolt az ajtó előtt
és az ébredés rózsái reggelire -
megtörtént.
örökös exhumáció.

Jan. 2, 2016

 

ragyogj őrült gyémánt 
fényed egy tükörre csöppen
vagy az égre, mindegy. 
ragyogj csak 
a kövek úgyis 
mind a víz alá buknak.