Mar. 2, 2017

a lélek szódásüvegébe
vodka-gondola(t) hasít
mint valami gyanús maradék
a hűtő mélyén lila folton
a nő
a férfi
evezők a parton
hiányjel
kapcsolódó vonatkozás a csónakon.

max
Jan. 21, 2017

kösz a cigit haver
az üres kávét
a lopott emlékkönyvet
amibe nevemet vésted
a sétát a parkban
hogy az öreg 45-össel
a kezemben már nem félek
a kijelző előtt vérző arccal
a sebek a maszktól vannak
letéptem haraggal
és a világ mérhetetlen
sebek alatt bujkáló letűnt angyal
de nincs kedvem semmihez
sem a két szemem spalettáján
nyíló keskeny réshez
sem a "téglaporhoz"
az üres laphoz
sem a két sor közt húzódó
hófehér szakadékhoz
csak egyedül akarok maradni
a magány vértje kell védjen
hogy szomjam egy új bekezdés
elejére lépjen
kösz a cigit haver.

max
Dec. 20, 2016

két lövés közt már nem ébredsz fel
nem is fordulhatsz vissza
és nem lapozhatod újra az álmaink
nem lehetsz bűntelenül
az örökkévalóság szerelmese
megváltoztál és én is
már nem jössz vissza
én nem ismerlek fel
senkit sem ismerek fel
így nem kell beledöglenem
ha vissza álmodlak
folt vagy a képzeletem zsákján
a valóságban kitakarlak
fehúzlak és lefestem az órád
útmenti szél vagy
magadhoz ölelsz
alig engedsz
aztán eltűnsz
utánad csak a sötét marad
kimeredek a földből
és döntök magamba mindent :
ezt-azt-halálod-önmagam
de minek is folytassam...
emléked delíriumába merítem poharam.

max
Nov. 23, 2016

felkapcsolom a villanyt
néma késszúrás
kezemre alkonyat csöppen
még tart az ősz
bolyong a fák között
a lépcsőkön
a kövek alatt
a sötétben
bolyong és menekül előlem
eltévedt dallam
halk szívverésem
markolom zsebemben
a tett után nyugalom
forrón végigömlik rajtam
köd van
lassan éjszaka
hideg csörren egy lámpaoszlopon
végig megyek a téren
kíváncsi nő szeme villan egy kapualjban
keze a kilincsen
tovább lépek
azt akarom vége legyen.

max
Nov. 20, 2016


az egyik oldalon
szabályos pici lyuk
a másikon
hatalmas szakítás...
utolsó performansz.

max