Aug. 10, 2016

agónia

Lorca
Breton
Chinaski
nagy állomások...
de most átsuhanok rajtuk
izzó halántékkal
húz a vonat
és csak azokat a kis narkós
kölyköket bámulom a bmx-ükkel
akik a peronon gubbaaztanak
és ha lejön az éj
összefirkálják a falakat
meg a vasúti kocsikat
(tetszik a képzetlenségük
a primitív teknikájuk)
és egyszerű
mint a kurvák az út szélén
egyedül utazok
mégis
a nő térde ott szemben
a térdemhez ér
egy papírlap se férhet közénk
amire rajzolhatnék
valami bulvárt olvas
egyik szeme a hasábokon
a másikkal az egomat simogatja
kihajolok az ablakon
hogy gondolataimat hűtsem
beleharap a szél
már nem emlékszem...
Federico vagy Hank írta:
"agónia mindig, csak agónia".

max