Jun. 17, 2016

koko



már messze járok
nem piálok
ma éjjel kokó művésznővel hálok
övé az első tánc, kifulladásig.
felkapcsolom a folyosón a villanyt
kezemen kerberosz vére villan
kinyírtam a kutyát
és tébolyult vonatra szállok
üldözőim karmai közt
háborgó tenger vagyok
hogy, bősz szeretőm lenyelik a hullámok.
aztán lidércek jönnek
gyilkos múzsák
övék az utolsó tánc
meg sem hallgatnak, rúgják.
és a végén egyedül maradok
lüktető némaságba
zuhanok.

max