Jun. 9, 2016

2016/06/08.

kilép a sötétből
megáll a többiek között
most mozdulatlan
fényre dermedt feketéje csend
csak azért csend, hogy mozdulatlan
hirtelen ott lett
odamerevedett
mint valami eltévedt rendszerüzenet
elindul
emelkedik előtte a járda
mögötte nem
előtte emelkedik
még mielőtt elindul, hátra
a kerítésbe kapaszkodik
vissza ne csússzon
és egyre nehezebben
emelkedik-kapaszkodik
ereje fogytán ahogy...alig bírja
a töményet se
a töményet a sötétből jövet
(talán csak sötétben vedelhet tömény sötétet)
mindegy, sehogyse bírja
mint a megveszekedett
kólát önt a rumba
hogy tovább húzza
még mindig ugyanaz, előre néz a
hegygerincre, messze még (emelkedik)
majd vissza le, az is messze már (lejt)
beleszédül
egyre beljebb merül
az eget nézi - sirályok bmeg'
baj van...ha sirályok jönnek az gáz -
verejték a hónaljban, a halántékon...
üvegszilánkok a mellkasába
kigombolja az ingjét
letépi magáról és a melléhez kap
a tátongó űrt markolássza
szív-"z"űr bugyog fel a torkán, üvegszilánk
gps-ként keskeny rést vág egészen az agyáig
s ha a napba bámul
felköpheti üveg-permetét talán az égig
szív-zűr-szilánk-seb a felhők helyén
előbb a szív benne az űr
"zűr" mert a "z" a káosz jele lehet a csendben
majd a szilánkok helyén seb, zárófény
(kényszerrím jönne, de nem)
most mindennél erősebben érzi
vissza ha születhetne
vágyik
sötétbe
csendbe
térdig gázolna eleve képzelhetetlenbe.

max