May. 20, 2016

16/05/20.

úszni mély szobák
plazma-vízesésébe
hátradőlve a kanapén
merülni a kivégzett éjszaka
hajnal-sóhaly hűvösébe
és érezni a puha hús lüktetését
a csontokon át
ahogy a cápafejű hamlet
ön-kardjába dől
vagy az összeesett idő
hátgerincre símuló illatát
érezni
és felemelni az utcán fekvő
elfelejtett gondolat töredékét
az égbe kiáltani
vagy a padláson
régi idők nyomait kutatni
menekülve az önsajnálat
végzetes vágyai elől
egy kattanás rézsút a halántékon
holdba kúszó felhőkkel
meztelen ebéd...reggel
ugyan!
csak pár karcsapás
a hiábavalóság parfűmjében.

max