Jan. 6, 2016

15.

 

volt egy nem fogadott hívásom
visszahívtam magam
nem szólt bele
hallottam ahogy zihál
mondtam neki hogy jövök
csak végére értem egy történetnek
és szögre akasztottam a kabátom
erre csend lett
nem hallottam többé a lélegzetét
most a kavicsokat zörgetem
és holnap belenyúlok a zsebembe
előhúzom az aprót
messze elhajítom
kidobok mindent
a sóhajt
az üres felespoharat
a megtalált félpár zoknimat
a vonat ablakból viaszanéző arcokat
a szemben ülő diáklány mosolyát
a korasötét szimbolikáját
mindent
és visszaváltom az üres üvegeket
fázok

kérem a kabátom.