Jan. 2, 2016

4.

 

a neon még nem ég
a kocsma rég bezárt
pár lépésre a sarkon
az utolsó korty
mozdulat
emléke a delirium 
finom ráncai alá szorul
ütemtelen élvezettel
gyáván kattog
nézni szabad
a fogság tiltva van
a kívül rekedt félhomály
rángó szabadsága
a tiéd 
a múlt
a jövőt nem érintheted
most van még
szemközt a járdán
egy macska surran nesztelen
és a kerítés tövére mormolt gondolat
neon-sápadt-sárga rajza
pedig csak legyint:
a múlás maradandó
a lesz démona türelmesen vár
coca-colát szürcsöl a tenger partján
és sorra kerül.