Jan. 2, 2016

REMÉNY

 

finom kis éjszaka van
semmi tükröződés villan
üveglapra 
metsző szél surran.
fellapozlak
és olvasás nélkül 
a kanapéra doblak
így nem érhet csalódás
bazmeg'
és ha mellém fekszel
és bekötöd a szemem
én a fal felé fordulok
hogy, a hátamat szúrja
drágakő-halott-szivárvány
tekinteted.
eső kopog a kerti asztalon
és ujjaim közt
a valóságot morzsolgatom
tű hegyén tűnik el táncod
homokba merül -
a jövőt nem árulhatod.
terített asztalod fölött lámpa
rohadék félhomálya
csapkod
előttem jársz valahol
és agóniád kihült nyomát
hasztalan porolgatom
nem vagy sehol.