erdélyi zs.max/szövegek

May. 7, 2017

2014.
ketrece mögé rejtőzik égi szeme
nimfa combja
vsztes csókja...lángol
fekete árny suhan velem
holdfény lobban szárnyán
mint száműzött tenger
lapuló vadállat éhes harapása
csüng bennem az éji mámor
egyedül
részegen
kitakarva
gurul velem a hold végre
valami csillagtalan sötét csőbe.

max
Apr. 23, 2017


néhány minimalista gesztus
pár átverés
kevés jól időzített részegség
ennyi az élet
elképzelem ahogy kv-t iszok
és a pohárból
a maradék az abroszra csöppen
konyha-művészet
sanghai
burma
travesztina
egyedül hagytál a sötétben
meztelen árnyékodra tetovált
fogatlan cápa
a redőny rései gyerekkorom
beszűrődik rajt '
a feledés kényszer-paródiája
wc tartály tenger
lehúzod
így el a fogatlan cápa.

max
Mar. 23, 2017


feketekék őrült
csillagtalan táncod
mintha lenne
háborgó tengere a sötétnek
friss harapásod vágy-álom
időt ad a térnek
hófehér szemgolyómat
karmazsinba húzó átok
ujjaim közt a "roll"-on
felcsapnak a lángok
lidércek
múzsák
baljós kurvák
csontnehéz lepled alatt
gyilkolják-ölelik egymást
rohadt kis háború ez
spontán képzet
reggelre tűhegyre szúrva
az üveg alá
épphogy beférek.

max
Mar. 20, 2017

le térdre!
vagy csak a fal mellé
hogy szorosan
míg tart
a túlélés árnyéka ha nő
ha NŐ megfoghatatlan
nem tragikus
a fal tövében keskeny csíkon
ha jól megvilágítom folyamatos
se nem nő
se nem...
talán rés
nemtelen
zajban túlélő némaság.

max
Mar. 12, 2017

...

hazaút vonattal két pont között
lucskos emlék az éjszaka
már felöltözött
a peronon gyilkos mondat
rugdos magaelőtt egy pasast
résnyire az ajtó
növekvő fénnyel felhasad
fejben valami pszicho-lakat.

max